A Föld tenyerén élek,
állok a talpamon,
fejem körül párnaszélek,
fekszem és altatom
a gondolatcsírákat.
Egyszer majd mind kihajt.
Most kicsit fáradt
föld a testem, zajt
színlel az esti csend.
Simít valami ál remény,
ébredést teremt.
Élek. A Föld tenyerén.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.04. @ 08:00 :: Ernst Ferenc