Mostanában semmi üveggolyó,
csak a távolság.
Életem ráfeszítve jelzi
a csend hosszát.
Ébredek, felkelek. Kört körre
szül a végtelen.
A meggyűrűzött elmúlás
nő szüntelen.
Nyitott könyvek. Színesen
szállnak a betűk.
Tenyeremen a hold. Csillagom,
mire esküszünk?
Elmúlt ősz, tél. Zöld zengésbe
öltözött a táj.
Sok volt, sok, de hova lett
mind, ami fáj?
Legutóbbi módosítás: 2018.04.20. @ 05:34 :: dudás sándor