Hatalmas fa vagyok. Az első évgyűrűm egy cseperedő zöld hajtásból lett, melyet elkerült a vadak vágtája, és védve vészes viharoktól, egyedül maradt állva a csupasz tájon, hogy aztán köréje kérgesedjenek a konok évek gondolatainak évgyűrűi.
Túlélve az évek viharos bujálkodásait, öregedve, évről-évre cseréltem le a repedező kérgemet, amelytől még erősebben felfelé törve, az új ágakban születtem újjá, elkerülve a jégverést, égnek tetszelegve a zöld ruhámban, a pompás levelek büszkeségével díszítve.
Aztán újra és újra áldozattá változtattam a száradó leveleim ezreit, sárgán, öregen ráztam le az őszi avarba. Majd új erőre kapva, az újabb tavasztól nyertem újabb erőmet és ágaimat, amelyek lassan elfoglalták a fényt, és kannibálként zabálták gyökereim az évek levélhullásától duzzadó, rothadó földet.
Ezer év után, ha megpihensz az árnyékomban, és az öreg, de fiatalos kérgemet piszkálva nem is sejted, hogy mennyi bölcsesség keményedett belém, amelyet, ha olvasni tudnál, talán nem szeretnél, de sohasem tudnád elfelejteni a növekedésben rejlő ős-fájdalmat.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.20. @ 07:04 :: Radnó György