fotó forrása: internet
Mikor légből kapott szárazulat voltam,
mint a nád hajlongtam sűrű éjszakákba,
angyalokkal parolázott lelkem,
elmémet szűz ölek mélyébe tereltem,
fogtam drótból font hálóm,
s a mélybe vetettem.
Most ülök a csónakban,
szúnyogokkal társalogva
hadonászom rejtjeleket köréjük,
várom az alkony madárfüttyös,
békakuruttyos hideg poharát,
s ízlelgetem a halszagú csendet.
Csillogó szemek figyelnek,
a mély mosolyba rejtett Hold lobog
alant, a víz billegő türkiz ajtaján,
kinyílik az ezüsthíd fénye,
s csobban a mélyben a sügér,
vagy a ponty…
de inkább remélem:
egy sellő leány.