Ködfátyolba foltozott szivárvány
a retina mélyén gubbasztó remény.
Hypó szaggal hímzett kórházi párnán,
mozdulatlan testtartásomra olvadt csendben,
csak az üvöltő fájdalom, ami az enyém.
Szemsarkába szűkülő kórterem,
steril gézen a fény félve kopog,
szemgödröm sötétbe domborodó verem.
Magam elé tartott ujjak árnyékában
rajzanak a rorschach-pillangó foltok.
Horizontális pupilla-fogyatkozás.
Kitartott tekintet. Kórlapra lehelt
párás valóság, néma önmarcangolás.
Szemembe csepegtetett esélylatolgatás:
még fiatal, még erős, még jólnevelt.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:05 :: Bíró Rudolf
