Átjár a félelem, fázom,
sohasem nyughatok.
Éhes felhő eltakarta
előlem a Napot.
Éhes felhő takarta el
felőlem a mosolyod.
Életet adó áldott fényt.
S a Szívem itt hagyott.
Végtelen égre kántálom:
Sötétség, takarodj!
Éhes felhő örökláncra
szegezte ki a Napot.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Pleszkó Anita