Loccsan a víz a rakpart keblén,
Vízes-pólóként ázik át a part,
Áttetszik a Gyom, amit eddig takart,
S vízbefojtott arccal leülök mellém.
Eltévedt hullám tükörképbe harap,
Csócsálja az elmosódó pillantásokat,
Egyenként nyeli le a Feketezsákokat,
Párat a szem-gödrébe elásva hagy.
Tajtékzó Tiszának vehemens körtánca
Emléktől bódult alakot ránt a strégre,
Örvénylő forgatag, mint lehúzott wc-be,
Kavarog a gyomor, feszül a múlt-lánca.
Mámorban úszik a borvörös folyó,
Sebzettszív cseppenként itatja,
“Lassú víz partot mos”, de vitatja
Létjogosultságát , mert az élet mohó.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Bíró Rudolf
