Jó ideje már
Szívemben nyílnak az orgonák
Nefelejcsek bús violák
Hófehér hajad
Szelíd rezedáin
Hírlik a tavasz
S mint halálod óráján
Suttogó panasz
Csillagfénybe olvadó
Könnycseppeket fakaszt
Pergő gyöngykalárisom
Túlvilági réteken
Szirmokat bont
Reményem
Zöld lélegzet
Horizonton áthajol
Hogy a mindenség mezején
Örökké neked
Virítsanak
A csöndből született
Csillagfürtök
Holdviolák
Szívemből szőtt csokromon
Hervad
Szomorú szép mosolyod
Ám tekintetem
A kék égbe mártom
És látom
Amint a
Némaság kertjében
Arcod újra
Kivirágzik
*
Kép forrása: PxHere
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:05 :: D. Bencze Erzsébet