Bátai Tibor : Elvirágzott [közte csaknem ötven év]

A felolvasott változat megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=Q6NJ20C2a0U.

 

 

[Mégsem a magánynak] 

 

                                                                       Hűvösek, feketék, 

                                                                       fejkendőt lengetnek az esték. 

                                                                       Felhők lobognak a menetelő szélben, 

                                                                       örökölt zászlaink lengenek — sötéten. 

                                                                       A tájat őrző, fákhoz nőtt varjak 

                                                                       nem szállnak többé: árnyékok maradnak. 

 

                                                                       Árnyékból szőtt, kopott ingem 

                                                                       levetem. 

                                                                       A csend elvirágzott szívemben, 

                                                                       s most termőre fordul. 

 

*** 

 

                                                                       A kenyeret nevén szólítja, 

                                                                       magához öleli, úgy szeli. 

                                                                       Nem jelszavakból! — hitéből teremtett hazát, 

                                                                       mégsem a magánynak érlelte magát, 

                                                                       s mert úton van, 

                                                                       az út megismeri. 

 

                                                                                                                              [1969] 

 

 

[Hogy lehessek] 

 

                                                                       Hűvös fekete 

                                                                       fejkendőben az este 

                                                                       felhők lobognak 

                                                                       a menetelő szélben 

                                                                       örökölt zászlaink lengenek sötéten. 

 

                                                                       A tájat őrző, fákhoz nőtt varjak 

                                                                       nem szállnak többé 

                                                                       árnyékok maradnak. 

 

                                                                       Árnyékból szőtt ingem 

                                                                       levetem 

                                                                       a csend elvirágzott bennem 

                                                                       s most termőre fordul 

                                                                       hogy 

 

                                                                       lehessek 

 

                                                                       aki 

                                                                       nem jelszavakból! 

                                                                       hitéből teremt hazát 

                                                                       és útjai 

                                                                       az utat felismerik. 

 

                                                                                                                              [2017]

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.