45.
1944 nyarára a német megszálló csapatok — hála a nyilasok hathatós segítségének — szinte teljesen berendezkedtek Magyarországon. A vidéki zsidóság nagyrészét már deportálták, és éppen a budapesti zsidóságot akarták volna hasonló sorsra juttatni. De Horthynak, úgy látszott, már elege lett a sok felesleges véráldozatokból. Ám inkább az játszhatott szerepet a következő döntéseiben, hogy az amerikaiak és a szövetségesek még június hatodikán sikeres partraszállást hajtottak végre Normandiában. A háború eddigi menete gyökeresen megváltozott. A német tisztek egy csoportja merényletet készített elő Hitler ellen. A Wehrmacht, a német reguláris katonaság vezető emberei rájöttek arra, hogy a háborút elvesztették, és tárgyalásokba akartak kezdeni a szövetséges vezetőkkel. Ám ehhez az első végrehajtásra váró feladat, Hitler likvidálása. Július huszadikán sikertelen merényletet hajtottak végre Hitler ellen. Ezzel a teljes hatalom Hitler kezében összpontosult. Elvileg eddig is így volt, míg a vezérlő tábornokaiban feltétlen megbízott. Ez változott meg gyökeresen. Minden az ő előzetes ellenőrzése és terve szerint ment tovább. Semmiféle tárgyalás, vagy ideiglenes tűzszünet. Akiknek ilyen titkos törekvéseik voltak, hogy kapcsolatot teremtsenek a szövetséges haderőkkel, azokat azonnal kivégeztette. Augusztusban kitört a varsói felkelés. A németeknek jelentős erőket kellett átcsoportosítani, hogy le tudják verni a lázadást.
Közben az egyik hírhedt koncentrációs tábort, Majdaneket sikerült felszabadítaniuk a szövetségeseknek. Augusztus tizedikén felszabadult Nantes. Tíz nappal később pedig Párizsból is kiverték a náci megszállókat.
Magyarországon is zajlottak az események. Horthy titkos tárgyalásai sikertelenül végződtek, mert a szövetségesek csak akkor fogadták volna el kilépési kérelmét, ha Horthy ténylegesen hadat üzen a náci Németországnak. Ám erre nem került sor. Egyik utolsó kísérlete az volt, hogy a budapesti zsidóság deportálást meg tudta akadályozni. Július hatodikán az első esztergomi páncéloshadosztálynak adott parancsával megakadályozta a budapesti gettó, valamint a Budapest környékén összeterelt zsidók elszállítást. Ám a zsidók helyzete a gettón belül napról napra romlott. A nyilasok, szinte napi rendszerességgel továbbra is gyilkolták a védtelenek ezreit. Sokszor már tényleg a halál torkából hoztak vissza embereket a külföldi követségek mindenre elszánt ügynökei.
Mandell egyre inkább fenyegetve érezte magát és testvérét is. Miután megkapta Svájcból a levelet, megkezdte a terv végrehajtását. Erre annál inkább szükség volt, mivel a sógora kihasználva a teljes fejetlenséget, azonnali leleplezéssel fenyegette a feleségét. Mandell megbeszélte feletteseivel a tervét a követségen, és ők belegyezésüket adták. Már csak az volt hátra, hogy a férjet sikerüljön rávenni, hogy elkísérje a feleségét egy megadott helyre, ahol átveheti a pénzt. Mandell volt annyira elővigyázatos, hogy a követség épületétől egy saroknyira beszélt meg vele találkozót.
— Teljesen egyedül jöjjön — figyelmeztette a férjet az utolsó pillanatban. — A „díszkíséretét“ hagyja valahol egy távolabbi helyen. A követség bizonyos emberei velem lesznek, hogy biztosítsanak. Nem fogja őket látni, de ők magát végig az ellenőrzésük alatt fogják tartani. Nem ajánlom, hogy bármiféle meggondolatlanságot tervezzen a nyilas barátaival. Elég jó céllövők ezek az emberek. Hamar eljár a kezük, ha nem látnak más megoldást.
— Rendben van, Mandell. Akkor ott leszek este a megbeszélt helyen.
— A pénz egy aktatáskában lesz.
A megbeszélt időben létrejött a találkozás. Minden rendben zajlott le. Mandell nem a főkapun vitte be a testvérét, ahogy a férj, és a segítségére hívott nyilasok gondolták, hanem egy szomszédos házon keresztül. A nyilasok azonnal üldözőbe vették őket, látva, hogy nem a követség területére léptek be. Az utolsó pillanatban azonban szinte köddé váltak az üldözőik előtt. A ház udvarában volt egy titkos, falba épített ajtó, mely egyenesen a követség alagsorába nyílt. Itt már várták őket. A nyilasok dolguk végeztével találkoztak a férjjel.
— Nem sikerült elkapnunk őket, de a kialkudott részünket most szépen ideadod — fordult hozzá ellentmondást nem tűrő hangon a nyilas parancsnok.
— Rendben van. De utána el is felejtetek gyorsan. Soha sem ismertük egymást. Ugye értve vagyok?
Azzal benyúlt a táskába és kivett belőle négy köteget.
— Itt a részetek — nyújtotta át a várakozó nyilasnak.
— De hiszen ez nem is pénz! Át akarsz minket verni? Te is ugyan olyan mocskos zsidó vagy, mint a feleséged? Ezt nem úszod meg élve.
Azzal ráfogta a fegyverét, és mielőtt egy szóval is tudott volna ellenkezni, lelőtte. Ezután a négy martalóc nekiesett az aktatáskának. Az eredmény nagyon meglepte őket.
— Ezt feleslegesen lőttem le. Őt is átverték, mint szart a palánkon — méltatlankodott a pártszolgálatos vezér.
— Most akkor mi lesz? — kérdezték a többiek.
— Mi lenne? Semmi. A nagy fogásról lemaradtunk. Mindenki menjen a dolgára, reggel majd találkozunk az őrsön. Senkinek ne dicsekedjetek, ha lehet, hogy lóvá lettünk téve.
Genfben nagyon megörültek, amikor napokkal később megjött az üzenet, a sikeres akcióról. Mindenki Robert vállait veregette, hogy tulajdonképpen neki köszönhető minden.
— Maga egy nagy svihák, Feinsilber. Ha béke lesz, és marad Genfben, gondom lesz arra, hogy jó kezekbe kerüljön. Meg is érdemli, na meg amihez nyúl, abból arany lesz.
— Köszönöm doktor úr. Én amint lehet, visszamegyek Bécsbe. Nem szeretnék senkinek a terhére lenni. Nem elég hogy zsidó vagyok, még szélhámos is. Mert amit elértem az életemben, azt mindent így szereztem meg. Túljártam emberek eszén.
— Ugyan már, ne lássa magát ilyen színben, Feinsilber. Nem lesz senkinek a terhére. És törvényes keretek között fog dolgozni. Erről majd én gondoskodok, hiszen a jog azért van, hogy egy jogtudor, mint én, megtaláljuk azt a kiskaput, ahol a törvénytelent törvényessé nyilvánítják.
Alig telt el a nyár, egyre kedvezőbb hírek érkeztek az összes frontról. A németeket fokozatosan verték ki Nyugat-Európából. Keleten meg az orosz csapatok szorongatták őket. Magyarország területére is átkerültek a harcok. Decemberre a fővárost kivéve, már szinte mindenütt az orosz csapatok vették át az irányítást.
Rosenbergnek sikerült eladnia az összes ékszert, és Saraék is megkaphatták a pénzüket. Robert nem akarta elfogadni a neki szánt részt.
— Tegyék el ezt a részemre egy bankszámlára. Vésztartaléknak bármikor jól fog jönni. Ha nem használom fel, akkor maguk visszavehetik.
A háború 1945 tavaszára a vége felé közelget. Május kilencedikére az orosz csapatok bevették Berlint. Ezzel az európai hadszíntereken befejeződött a század legvéresebb háborúja. Robert kezdte összecsomagolni a kevéske holmiját, ami maradt. Június végére beszerzett minden iratot, hogy visszatérhessen Bécsbe.
Klein doktor segített neki a jogi kiskapuk, kikerülésében. Például, hogy nem volt semmiféle tényleges állampolgársága. A török állampolgársága ugyan megvolt, és ez alapján voltak érvényes papírjai. Ám a háború végeztével minden procedúrát újra végig kellett játszania. Klein csavaros eszének, és szakmai tudásának eredményeként, minden röpke egy hónap alatt elintéződött. Közben két család is útra kelt, akiknek Robert mentette meg az életét. Mandell és a testvére a budapesti svájci követség épületében vészelték át a vérzivataros időket. Mandell által elintéződött a testvére állampolgársága is. Semmi akadálya nem lett volna annak, hogy Svájcba visszamenjenek. Ám nem így történt. Először Angliába, majd onnét az Államokba vándoroltak. Rosenbergnek sikerült eladnia az összes ékszert, amint Engelék megkapták az árát, megtették az előkészületeket, hogy áthajózzanak, a világ távoleső részére, Ausztráliába.
Mikor már minden biztos volt, Sara egy kis csomagot akart átadni Robertnek.
— Ebben a kis dobozban húszezer frank lapul. Ennyivel tartoztunk magának.
— Nem tartoztak semmivel. Tegyék be ezt a pénzt egy ausztrál bankba, és ha szükségem lenne rá, akkor bármikor el tudják nekem küldeni. Levélben fogjuk tudni tartani a kapcsolatot.
— Rendben van, Robert. Akkor ezt a pénzt befektetjük inkább magának. Ki tudja? Talán egyszer a sors úgy hozza, hogy utánunk jön majd Ausztráliába.
— Nem hiszem, Sara. Én már öreg vagyok ahhoz, hogy újabb kalandokba kezdjek. Megvannak a szükséges okmányaim, hogy visszamenjek Bécsbe. Ott mindig lesz majd annyim, hogy meg tudjak élni emberi módon. De köszönöm, és az a pénz, ha jól fektetik be nekem, még sok embernek lehet a segítségére. Tervbe vettem, hogy ha megvan a két bérházam, annak bevételéből alapítványt hozok létre a háborús árvák és menekültek megsegítésére. Tehát úgy fektessék be.
Az Engel család elutazása után Robert is útnak indult. Klein doki próbálta lebeszélni.
— Feinsilber! Maga egy eléggé értelmes ember, de borzalmasan naiv és erőszakos. Még semmi biztos nincsen a kezében, de már alapítványon töri a fejét. Közben kiderült az is, hogy az itteni megtakarításból, elég sok pénzt áldozott fel zsidók megsegítésére. Ezeket a pénzeket el is felejtheti. Soha sem fogják magának visszafizetni. Nem mindenki Engel család. Na meg ki tudja, mennyire fogják állni a szavukat. Ennyi pénzzel életveszélyes Bécsbe visszamennie. Mi van akkor, ha nem maradt meg a két bérháza? Lebombázták.
— Itt van a kezemben a hivatalos irat, hogy az az én tulajdonom. Ha esetleg le is bombázták, a telek az akkor is az enyém. Az ára elég lesz nekem az újrakezdéshez.
— Tudja, hogy milyen viszonyok vannak jelenleg Ausztriában? Nem? Nos, elmondom egy pár szóban. Bécs például négy zónára van felosztva. Külön amerikai, orosz, angol és francia. A maga két bérháza pont a legrosszabb helyen, az orosz zónában van. Gondolja, olyan könnyen visszakaphatja majd őket? Amig bebizonyítja az igazát, az a kevés pénze bíróságokra, tárgyalásokra fog rámenni. És közben élnie is kell valahol. A lakásárak Bécsben sem lehetnek olcsók. Én csak figyelmeztetem. Eszem ágában sincs megváltoztatni a terveit. Nálam alkalmazotti fizetést kaphatna. Félig-meddig berendezett élete van Genfben. Tudom, feszélyezi, hogy valaha itt élt, és a szülei a város elismert polgárai voltak. Aiglert keresik még, mert kiderültek a disznóságai. Nem fogják sem megtalálni, sem a pénzét visszavenni. Ne meresszen nagy szemeket! Az a pénz, amit magától elrabolt, már vagy nincsen, vagy valami dél-amerikai állam bankjában lapul. Még van lehetősége meggondolni magát, Robert.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Avi Ben Giora.
