Nyári réten, aranyréten
bársonyszirmot bontogat,
kukucskál egy csöppnyi résen,
fürkészi a dombokat.
Egyik ásít, másik ébren,
kék köntösben mindahány,
kalászok közt fürdik éppen,
harmat ragyog homlokán.
Égbolt felé nyújtózkodik,
felhőtükör ránevet.
– Boldog vagyok!- kiáltozik,
s nem gondol, csak kedveset.
Búzaszálak, hős katonák
védelmezik álmait.
Tintaszínű csöppnyi csodák
felemelik szárnyaid.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Zajácz Edina