Én akkor is szerettem
azokat az annyira, de annyira
er?ltetett verseidet,
mikor még nem is téged
kerestelek abban.
A napokban loptam
a mesefádról
egy bogyót titokban
a zsebem sarkába
vigyázva simítva,
nehogy meglássa,
meg ne találja
aki a cseng?ágat ?rzi.
A ruhám résében
elfér még több
fényesen érett,
gömböly?, védett
gyümölcs.
(ha elérném)
üvölts, ha
nem szabad
vennem,
nem szabad
szeretnem!
akkor meghagyom
a tündéreknek
a megkóstolatlant!
