Túl az árkádokon, túl falakon
és túl bástya-maradványokon
valami él. Elfelejtett mozdulatok
sorkatonái, sáros bakancsok, halina-
posztós sebek, arcok, miközben az
aszfalton csak léptek várnak, mind
megismernek és elfelejtenek.
A kezek oda-vissza szeretnék arcod
letörölni a színfalakról, ne légy tanúja
semminek. Aki visszabotorkálna, már
csak menekül. Senki nem üldözi.
Egymást vadásszuk, és nincs, aki nevet.
Visszaint egy sugár a homályból.
Te szikrázol – bárhol. Valahol.
Fényút.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Molnár G. Krisztina