Bóbiséknak szeretettel
Időtorlaszok:
volt, mikor?
Ma is itt voltál,
gyerekkor!
Szőlősorok
és gyümölcsfák,
lombjuk közt tűntség,
sohamár.
Volt szomszédok,
emlékjelen,
Kornyík, két Varró,
Mizser:
élnek,
kiket lélek visel!
Egyként őriz
kő és homok:
nem az anyag,
más él, ragyog!
Átölelő
fénnyel a Nap!
Tibi piszkét szed,
műanyag
vödörbe
gyűlik szemre szem.
De nem, nem ő az,
azt hiszem —
viszontlátott
bokrainkról,
pár házzal odább,
a piszkét
én szedem!
Nem látni tisztán,
rész-homály
rejti életünk
mítoszát!
Szó a csendbe,
való emlékbe vész.
Nincs szemüveg,
hogy látna jól,
aki visszanéz.
