Bölcsőtől koporsóig
hányszor foszlik rongyosra,
s férceled szorgosan foltosra,
vagy csak nézed vackában, hogy remeg
ha lázas szegény,
s angyalka nyújtózik sebhelyén.
Bölcsőtől koporsóig,
hányszor szakad újra szét
az öltések helyén szökken a remény…
Aztán újra dobban,
nézed, nevetsz, megveted.
Ki tudja, mért nem hajítod ki még?
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Lantos Tímea