Saját festmény
Álmomban őszi erdő
összképe, mozgó festmény.
Színváltó ágak, sárgán lengő
levelek, haragosszürkén
vágtató felhők, ha úgy
akarom. Folyamatos adásokra
kapcsoltan, abszolút
észlelésre ajzva hallgatjuk
a megmondó szél zúgását.
Magamból vetítek szépséget,
jót, s az álomerdő hol itt,
hol ott villantja fel. A részek
kavarognak az egészben.
Háború ez az idővel, sorsfonák.
Feltörve már mindaz, ami voltunk.
Erős emlékfonál a csend,
sosem voltam szerethető.
Minden dolgaink átírják a tükörbe
s egymásra nézések: jelzései
a félre nem érthető készülődésnek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: dudás sándor
