Mint aki szörnyű álomból ébred,
oly riadt a lelkem ma nélküled,
fekete az éjjel, csillagtalan.
Nincs varázslat, sem tested illata,
mely takarómba ivódott volna,
vonaglik szívem, egyedül küzdve.
Bújkál a Hold, menekül előlem,
bánatom rányomja bélyegét most
a tájra, gyantát könnyez a fenyves.
Néma az égbolt, madárka gubbaszt,
csak a vajak kárognak szemembe,
várják fapados halálom jöttét.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Nagygyörgy Erzsébet
