Csak ül a háromlábú széken,
vállán angyalok,
arcán nevetnek a ráncok,
még gyermek vagyok.
***
Elindul – nem tudja merre,
ujjai a tegnapot szorítják,
rám néz – hallgatok,
szemében fényes csillagok.
***
Lassan, tipegve jár,
talpát száraz fű csókolja,
vállára hajlik almafa ága,
jaj, milyen árva.
***
Nézem, ahogy alszol,
arcodon száz a redő,
ajkad sírásra görbül,
imára kulcsolva ujjad…
…aludj csak, aludj, törtszárnyú madaram,
én leszek álmod őrzője – magam.