Vonul-tolul egész tömény
csapatban a fűszernövény,
földből szökken föl az égig,
ízek, s illatok kísérik.)
Égből fakadt Íze, illata a titka,
ebből szív lopóval gin, s a borovicska,
örökzöld aromás, kútja feneketlen,
akad rajt bogyóból érett és éretlen,
édes-kesernyésen bűvöl füstöléssel,
szárítva, őrölve élvezi az étel,
kedvvel párosodik, sohasem marad bús,
s beléje karolva táncra kel a vadhús,
kilógna a sorból, nem is fűszer lenne,
ha nem akarózna gyógyítani kedve,
a termő világhoz érző értelem kell,
s minden élő csodát elfogad az ember,
Mária is Jézust bújtatta csokorba,
Heródes elől egy borókabokorba,
faragható rostú, mutatós a gesztje,
dísztárgyak szülője, illatok keresztje.