Böröczki Mihály - Mityka : BORÓKABOGYÓ

Vonul-tolul egész tömény
csapatban a fűszernövény,
földből szökken föl az égig,
ízek, s illatok kísérik.)

 

 

 

 

Égből fakadt Íze, illata a titka,
ebből szív lopóval gin, s a borovicska,
örökzöld aromás, kútja feneketlen,
akad rajt bogyóból érett és éretlen,
édes-kesernyésen bűvöl füstöléssel,
szárítva, őrölve élvezi az étel,
kedvvel párosodik, sohasem marad bús,
s beléje karolva táncra kel a vadhús,
kilógna a sorból, nem is fűszer lenne,
ha nem akarózna gyógyítani kedve,
a termő világhoz érző értelem kell,
s minden élő csodát elfogad az ember,
Mária is Jézust bújtatta csokorba,
Heródes elől egy borókabokorba,
faragható rostú, mutatós a gesztje,
dísztárgyak szülője, illatok keresztje.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.