Anyám a Balatont egyszer biztos
látta, Füreden éjszakáztunk.
Emlékszem, augusztus este volt,
ha zivatar tör ki, bőrig ázunk.
Üdültem, két hét, még májusban.
Nem maradtak, csak szerte-képek,
a sziklával-pajzsolt mólóról egy
nő félmeztelen a vízbe lépett.
Lassú csapások, jéghideg közeg —
átéltem őt szinte borzongva,
amit egy másik látvány nyugalma
oldott, a Révész és Halász szobra.
Horváth-ház. Kossuth-kút. Kóstoltam
forrás vizet. Tagore Sétány.
Láttam Farkas Bercit, Kubaszovot,
mikor ott ültettek emlékfát.
Erről tudhatnám pontosan, mikor
történt, mert elveszik fontossága
az időnek. Csak ők maradnak,
a hangulat s a szív ifjúsága.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: dudás sándor