A termést nem hagyom beérni - a zserbó csábító,
de a gyermekkor zamatát életre csalogatni sokkal
kedvesebb, féltéglával csapni az alig repedt héjra,
csontházából piszkálni agyszerű belet.
Milyen jó a vékony hártyával ízre éhesen időzve
bíbelődni hosszú perceket, meg aztán jó kis móka
köpni egy nagyot, ha benne látok apró férgeket.
Néha így szórakoztatom magam az elnyűtt őszes
esteken, és jósorsomat áldom, mert a környékünk
fegyvertelen.
Nem dúlnak harcok itt, egészen tartós béke van,
s a vérfolyáshoz képest cseppnyi búslakodj-adag
csak só a tejbegrízben, vagy mint versben árvult
fel sem tűnt szavak.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Kőmüves Klára