Volt egy életem,
Mi most is megvan,
Többé-kevésbé,
Nem indulatban,
Csupán megjegyzem,
Hogy ez már nem az.
Más volt mindaddig,
Míg volt előttem,
S befejezhető
Egy villanatban,
Mondanák érték,
Kár, hogy otthagyta.
Hát, most támasztjuk
Egymást, lépésre
Lépést; nevetés
Hogyha elesne,
Röhej, ha mégis
Én, s ennyi – éltem.