Legföljebb tovább leszek halott
(Bán Zoli bácsinak, a rádiókabarék mindentudójanak)
Apró ember, gyönge, csúnya, szeretetre méltó,
minden filmben őt agyalták, semmi másra nem jó.
Nagy bagós, a szava recseg, hangja kaparósan,
amikor megkérdezem, a kórház után hogy van.
Nem kéne-é a cigiből kevesebbet szívni,
az életkabaréról hiába annyit tudni,
ha az ember bölcsességét át nem tudja adni.
És aki a humorból már mindenkit megismert,
filozófiát suttogott akkor a fülembe.
Ilyen kis beteg embertől – milyen sokat kapok:
Semmi baj, legföllebb majd tovább leszek halott…
Zseniális, milyen humor, kedves Zoli bácsi…
Ne örüljél, sajnos, fiam, nem én találtam ki…
