A kép saját fotó.
Képzelt „Őszike„
Arany J. megsemmisült erotikus verseiből
Koosán Ildikó
Mottó: „Az az ábránd – elenyészett;
Az a légvár – füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ – nincs sehol! –„ Arany J.
Legyőzve múlik már
létem, s a régi nyár
hol hinni engedett
sok füstbe ment remény,
s szerelmes érzemény
tölté be lelkemet;
felajzva lantomat
jártam az ég alatt:
„a félénkségedet
engedd hát végre el,
akivel jót teszel
lánykám, az én legyek!
az árnyas fák tövén
szép ünőm jöjj elém,
szűz ajkadról a méz
forrása csörgedez,
míg nyárfaként remegsz
a percre perc tetéz
beteljesült gyönyört,
s lelkem a meggyötört
végre békére lel”…
reménykedém, de nem,
e bűnös érzelem
lelkét nem dúlta fel…
Így ért az alkonyat.
Ó sors! Ó tévutak!
Bolondos ifjúság!
A Nap, ha sírba száll
kívánnám újra bár,
kihűlve már a vágy.
2017. szeptember 18.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Koosán Ildikó
