Saját fotó: Szicilia, Vulcano
Perpetuum mobile
Koosán Ildikó
Kékségspirál dúsult fel a térben,
a víz és égbolt ölelkezett,
messzire nyújtózó látvány a fényben;
S mikor az alkony megérkezett
a vízfelszín kifúlva adta át
magát a csöndnek, nem így a mély;
Az ember várja így az éjszakát,
ha fárasztó napja volt, s kemény
de nem hagyja nyugton ott legbelül,
gyötri, feszíti, vádolja magát
örökös mozgásban a gond, a vágy,
szétfoszlik, összeáll, az álom kerül;
Kékségnek, fénynek nyoma sem marad,
fogyatkozunk az éjfelszín alatt.
2016. február 12.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Koosán Ildikó