Temetőcsend ölel körbe,
könnyeket hullajt ez a nap,
a múlt él, csírája összetörte
szívem – időnként kifakad.
Csipked a novemberi szél,
kabátba bújtat szomorún,
a gyász ilyenkor napokig kísér,
kezemben apró koszorúm.
“A gyertyák csonkig égnek.”
Érzem, hogy fogod a vállamat,
még nehezek a nélküled-éjek
– tépkedem angyalszárnyamat.
2018. – Márai Sándor idézettel