Bátai Tibor : képtelenség

 

                                                        mondod 

                                                        annyira határozottan 

                                                        mintha léteznének nem elképzelhető képek 

 

                                                        igyekszem elgondolni 

                                                        lehasítom magamról a körbeölelő ürességet 

                                                        és csak a szó hangalakjára figyelek 

                                                        kép sehol 

                                                        visszhangtalanul kapaszkodót keres a megidézett csend 

                                                        de várok 

                                                        lazán gyöngyözik a homlokom 

                                                        kép nélkül gördülnek le az izzadságcseppek 

                                                        kép nélküli patakok indulnak 

                                                        csorognak át a semmin 

                                                        anélkül hogy képük lenne magukról 

                                                        feloldódnak a visszaidézhetetlen ürességbe 

 

                                                        nem sietek 

                                                        előbb-utóbb meg kell hogy törjön az átok 

                                                        előbb-utóbb kép kell hogy formálódjon a szóból 

                                                        a képtelenségnek is képe kell hogy legyen 

                                                        amit tetszés szerint formálhatok 

                                                        ki- és ráfesthetek 

                                                        letörölhetem 

                                                        kitapogathatom a körvonalait 

                                                        még retteghetek is tőle 

                                                        a kép nélküli kép el fog kísérni 

                                                        és megfigyel mindenhol 

                                                        befekszik közénk és elérhetetlen leszek a magam számára is 

                                                        míg képpé nem tudom tenni 

                                                        nincs ok elsietni 

                                                        mindegy hogy melyikünk töri meg a csendet 

                                                        csak érvénye legyen amikor megtörténik 

 

                                                        kimondom újra 

                                                        szeretlek 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.