a jövő héten meghalsz
nagymama már csak ötöt
kell aludni
majd aznap megint én leszek veled
hogy anyám aki hetek óta ápol
álomra hajthassa fejét
hajnalonként fulladsz
zihálni fogsz
mire gyorsan ablakot nyitok
s a törülközőt lengetem
hogy úgy érjen az ágyadig a levegő mint friss hajnali szél
ha a jövő héten meghalsz
eladjuk az andrássy úti lakást
pedig most hogy felépült a családi ház
már nincs is a pénzre szükség
tíz évvel ezelőtt még milyen jól jött volna
de te kigyógyultál a rákból
nagyi
mert más örökséget
nem csak egy lakást
hanem a hosszú élet génjét is rám akartad hagyni
s a száz évhez közel most ezt adod nekem
és milyen sokat tanulok itt nálad
amíg vigyázok rád
megtanultam sállal a szememen aludni
hogy nézhesd a tévét de meghalljam
ha baj van s rögtön újra el tudjak aludni
majd felébredni
aztán aludni megint
ezért fogom meghallani öt nap múlva is
hogy nem kapsz levegőt
ölben viszlek
a nyitott ablakhoz
ahol a lábadra állsz majd
hajnali fél négyet fog mutatni az órám
csend lesz és sötét
csak a szemközti házban virraszt
egy-két álmatlan öreg
olvasólámpáik sárga fényében
lassan motoznak majd
meghalok kiáltod feléjük
MEGHALOK visszhangzik az utca
de senki nem felel és
egy öreg se néz fel
a mi ablakunkra
úgy látszik hogy nagyot hallanak
ekkor az ablakpárkányra fogsz roskadni
de én a hónod alá nyúlva
tartalak itt vagyok mondom
közben a nyakadba fúvok
izzadni fogsz
fújom nyakadba a levegőt
hogy jobb legyen neked
ám egyre jobban rám nehezedik a súlyod
a fejed lassan lehorgad
de az ablakpárkányt
nem engeded el
itt vagyok mami
s egyszer csak
elengeded
a párkányt
és lassan
a záróizmaid is
eleresztenek
és kezdesz
összecsuklani
de én tartalak
csak már nem mondok semmit
és nem lehelek a nyakadba se már
így fogunkállniállniállniolyansokáigmígcsakelnem
fáradokmígcsakúgynemérzemhogymostmárleszakad
akaromsnemgondoloksemagyermekkoromrasema
fiatalkorodranemleszazagyambanmáscsakazsibbadt
semmisolyansokátartalakígymígelnemfáradokamígcsak
aztnemérzemhogymostmárténylegleszakadakarommert
akkornemfogjuktudnielkerülnilekellhogyültesseleka
parkettáraaholvagyunkmertülvetovábbtudlaktartaniélve
mintállvacsakhátahátamugyeahátammertegyidőután
bárhogykésleltessemisdelekellhogyfektesselekannyira
fájnifogahátamhogymajdekkorbocsátalakel
a jövő héten öt éve hogy meghalsz
nagyi de látod azóta is élsz még és most
hogy leírtam ezt az utolsó sort már leszel is
