Egyperces
Jó száz évvel ezelőtti hangulatot áraszt a terem. Minden asztalon egy-egy csokor mákvirág. Az ablakok közelében, az egyedüli vendég feni fogait és evőeszközeit étekéhez.
Kinéz, megszívja tüdejét a retro-illattal, majd nekilátna, de hajának szálai egyenként merednek a plafon felé, és teli tüdőből kiáltja el magát.
– Főúr!
A pincér, komornyikok komorságával közeledik, biccent, és megkérdezi.
– Parancsoljon, uram, miben segíthetek?
– Mondja, pincér, mi ez a sárga borzalom?
A pincér arca kisimul, boldogságot sugárzik.
– Szakmabelinek méltóztatik lenni? Még soha senkinek nem sikerült csak úgy, ránézésre megállapítani sajátos tenyészállataink színét.