Kép: Kovács Emil Lajos – Ösvény a hóban
Lépted kerestem, pilinkélt a hó,
huszonkét madár, érted dalolt.
Ágakra kéredzkedő pillanat
ablak előtt várt. Szólt – hazatalált.
Keskeny ösvényen érkezett lépted,
hangosan jajongtak a pőre fák.
Anyám ajtót nyitott. Zokogott a zár,
szárnyát tárta, a huszonkét madár.
Térdre rogyott a kerítés. Kémény
hófehér füstöt küldött az égre.
Nyárfa magasra emelte karját,
huszonkét madár suttogott imát.
Nézted – a házak válla összeért,
vaksi ablaknak ragyogott szeme.
Fekete árnyak csókoltak kezet,
huszonkét madár hasított eget.
Hóbuckák hívtak. Árva dombtetők,
kínálták hideg fekhelyük. Féltem,
pillám alól szökik majd álmom, de
huszonkét madár – itt ül – már látom.
Lépted kerestem, pilinkélt a hó,
huszonkét madár, érted dalolt.
Ágakra kéredzkedő pillanat
hangosan kiált – nézd – hazatalált.