Egyszerűbbek a szavak
az éj leple alatt.
Mikor titokban összebújni jó,
hallgatni, mit mormol a folyó.
Ahogy a vállaink összeérnek,
nekünk szól az éji madárének
és láthatatlan bársonyát
teríti ránk a nyári szél.
Mégsem szólok.
Elmond mindent a pillanat,
ami ha örökké tartana is rövid lenne.
Ebben a pillanatban
ketten vagyunk benne.
Te és én, a szerelmes nagy csendbe.
Ilyenkor egyszerűbbek a szavak.
