Az ifjúság gyorsan tűnő álom,
Elvész, mint tengerparton a lábnyom.
Ami összegyűlt az évek alatt,
Egy szempillantásra széjjel porlad.
Könnyeim ráhagyom a Szamosra,
Lassan minden fájdalmam elmossa.
Búzakalásznak a büszkeségem,
Emelt fővel álljon a szélben.
Emlékezeté legyen mosolyom
S a mögötte megbúvó fájdalom.
Titkaim hagyom a csillagokra,
Ha nem bírják hulljanak porba.
A frissen hullott hóra a vérem,
Tavasszal vegyüljön a hólében.
Hangom adom a templom harangnak,
Zengjen az egeknek minden nap.
Amim maradt, vigyétek szabadon,
S ha már nem kell, szemétre dobjátok!
Eltűnök, mint tengerparti lábnyom
S maradok egy elfelejtett álom.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Ravasz Levente
