Nyelvemnek támasztott
szavak létrája.
Bartók éneke elindul
szép hazámból.
Kérdőjelek
jönnek a szobába,
látszatok közt európai,
és magyar, aggódom.
A tévén tüntetők vonulnak.
Nincs jól író és a jót olvasó.
Sóhajba fúlt szólamok,
úrhatnám polgárok, pártok,
haszonlesők,
ügyes köpönyegforgatók,
mosolytalan találkozások,
új remények –
csak legyen erőnk kivárni.
Jön a hajnal,
fényében meglátjuk,
milyenek ezek az álmok.
Köztes idő,
helyzetjelentés az életről.
Igyekeztem jó ember lenni,
gondolataim hőse – –
sodortak szükségek, napok,
és vártam, hogy jobb legyen.
A tévé új híreket hoz.
Jó, hogy nem mérgez a hang,
siket és felesleges
mondanivalós költőt,
népemnek – vélik – haszontalant.
Karácsony közeleg,
gondolataim hallgatom,
szomorúan magamtól, másoktól,
ma sem hiszem,
hogy a holnap jobb,
szerethetőbb lesz.
Nyelvemnek támasztott
szavak létráján
lépdel a csend.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: dudás sándor