Szétszórva néhány tavasz-pillanat.
Ott a fák alatt pár százszorszép,
felettük énekesmadarak dala száll,
új vendégük egy vörösbegy…
boldog kismadár.
Színesedő fák közt. lépteim mögött
emlékek bújnak össze. Suttog a táj.
Magamba nézek, majd útra figyelek.
Mindig az kellene, ami messze…
Szél lapozza a felleget, valamit keres
– üres az út pora.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Sonkoly Éva