„Exegi monumentum aere perennius.”
„Ércnél is maradandóbb művet emeltem én.”
(Horatius)
Horatiushoz
„Nil sine magno vita labore dedit mortalibus”
„Nem lehet egyszerre látni a dolgok kezdetét, s végét.”
Ezt is Te mondtad!
Holnapután is igaznak hinni a ma öröknek látszót
bátor kísérlet.
Tudják ki voltál, élemedetten koszorús fődben
kincseket hordtál, becsülték váteszi jóslataid
messzi vidéken.
Ó Horatius! Példakép lettél, erőd a szó erejébe
plántáltad, hadd lombosodjék, elméket éleztél
bölcsnek kijáró tisztelet közepette,
axiómáid joggal citálták,
jöttél a halhatatlanság kapuját döngetve
tudásod magját szétszórni készen, hátha beérik.
S lám mire mentél.
Nézd, mi marad az évszázadokból! Úr az enyészet!
Fordult a Naprendszer kereke, más a világ ma,
nem sétagalopp, őrült vágta a módi,
növekvő hiányát
látni az elapadhatatlan időnek,
kényszerű terheink halommá sokasodnak.
Hol lelnél ma csendet,
elvonulásra alkalmas pillanatot ebben a zajban?
Ki állna ki véled elvont vitákból Taj Mahalt emelni
hinni a logika erejét, hasznát?
Ó Horatius! Átalakulnak a dolgok,
műanyagdömping az, ami hódít, fogynak az ércek,
nincs hova vésni a gondolatot,
tanácsot küldeni a képzelt jövőnek.
Robotok jönnek, gépi rabszolgák
géplogikával mérkőzik az ember.
„ Nem lehet látni egyszerre a dolgok kezdetét s végét.”
Nem lehet tudni,
élni, szeretni, verseket írni fognak-e majd ezután is?
2019. március 14.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Koosán Ildikó