Már tudom..
Többé nem fázom!
Mint megrakott kályha,
duruzsol bennem szerelmed.
S felenged jégkristályba zárt szívem.
Nincs kétely, hogy emésszen,
Nincs titok, nincs másik,
unottan ásít a csalás.
Beléd olvadok egészen…
Ahogy egy mederbe ömlik két patak,
s duzzadt folyóként halad tovább.
Mától a délibáb igazra fordul.
S a szivárvány tőlünk koldul színeket.
És úgy táncolunk éveken át, összefonódva,
mintha örökké szólna dalunk.
Tudom már!
Neked a Világ lehetek, s nekem Te az Egy!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Konyári Mónika
