Néha óvja, néha bántja,
s nagy vizünk parazitája,
ész apasztja,vagy a vagyon,
ma sem érti a Balaton,
csent vizét, rá araszolva,
Sárvíz és a Kapos toldja,
ha táplálják, nagyot árad,
s meg se kottyan a Dunának,
toldták hosszát egyszer-kétszer,
ma már százhúsz kilométer,
ilyen csalfa szerte nincs még,
lopkodja a gazda kincsét,
s annyit hordót tölt magának,
hogy a Zala belefárad,
s ha a nádasoknak majd hisz,
ő apad le, s nem a nagy víz.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Böröczki Mihály - Mityka
