Napsütötten várt a kert, mely zöldje harmatcsepptől éledez,
s a bokrok, fák rügyét is éltető fény tölti meg. Sziromnyitásra
várnak épp a méhek pár esti pletykát zümmögőn, a madarak
szintén megbeszélnek ezt-azt fenn a háztetőn.
Zengő-bongó nagy zsivajt egy pillanatnyi néma csend követ;
A tisztelet most Jézusé – ezt gondolom, mely szót sem ért még
harangszó követ.
E gondolat csak elme-szál, de ezen függ az egész létezés, s hogy
bűneinkért halt, ez fel sem fogható… Talán mert a mindenségem
öt-hat százaléka ért, a többi tisztán csak szeret – ez a maradék.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Kőmüves Klára
