Csíkot sosem égre húzott,
füves pusztán él a túzok,
megismerni ezer közül,
egész alacsonyan röpül,
zömök, testes madár, súlyra
annyit nyomhat, mint a pulyka,
ették régen sülve, főve,
ma már kevés él belőle,
jó ideje védett madár,
az ember is barátja már,
s hogy a párost baj ne érje,
ügyel is a dürögésre,
hiszen sorsa, élte, násza,
beívódott már a tájba.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Böröczki Mihály - Mityka
