úgy írok neked kisajátíthatatlanul önmagunkba zárva
új kedves mozdulatában éberen tetteimben még árva
alakom legképlékenyebb harmóniákban már céltalanul
elengedésekben kitartani egótlanul a megmaradásban
várt összecsengések visszahullnak még fájó sebekre
s mégis emberbőrbe szűkülök viselve azt mint terhet
de sokkal napfényesebb már nem tudunk úgyse lenni
ezért akik ők is mi és fordítva mindjárt újulni eleredni
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Marthi Anna