Őrizlek magamban
Koosán Ildikó
Ha madár lehetnék, innen messze mennék,
fenyőerdőd mélyén csöndben fészket raknék,
innen messze mennék.
Ha vadvirág lennék, csipkés szirmom volna,
megfürdetném kerted, bűvös illatokba’
csipkés szirmon volna.
Harmatcsepp, ha lennék, rétek dísze lennék,
szivárványgyöngy pártát színeidből fonnék,
rétek dísze lennék..
Ha napsugár volnék, fényköntösöd volnék,
fürtös haragvirág, ünnepre kondulnék,
fényköntösöd volnék.
Hogyha szél lehetnék, vihart sosem hoznék,
napsütötte lombok játszótársa lennék,
vihart sosem hoznék.
Szirti sas, ha volnék, fentröl körbenéznék,
azt a vén eperfát keresném, ha él még,
fentröl körbenéznék.
De mert elhagytalak, csak sóvárgom Kincsem,
nem nőtt szárnyam sem, hogy hozzád elrepítsen,
csak sóvárgom Kincsem…
Félek nem láthatlak, vissza sosem térek,
őrizlek magamban: imát, örökséget,
vissza sosem térek.
2010 január 27
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Koosán Ildikó