Indulok és megyek most, Innsifree-be megyek,
Kis kunyhót építek ott, agyagból, sövénnyel:
Kilenc sor babom lesz ott, és kaptár a méheknek,
Egymagam a zümmög? réten.
És békét lelek ott, mert a béke lassan jár,
A gyászfátylakról hull, hová a tücsök zeng éneket;
Ott az éjfél sok kis láng, s a dél bíbor parázs,
Csupa kenderike-szárny az est.
Indulok és megyek most, mert minden nap s éjen
Hallom, a tó vize halkan csobban a partnál;
Mikor az úton, a járdán állok sötéten,
Hallom szívem mélyén hangját.
az eredeti vers angolul:
THE LAKE ISLE OF INNISFREE
I WILL arise and go now, and go to Innisfree,
And a small cabin build there, of clay and wattles made:
Nine bean-rows will I have there, a hive for the honeybee,
And live alone in the bee-loud glade.
And I shall have some peace there, for peace comes dropping slow,
Dropping from the veils of the mourning to where the cricket sings;
There midnight's all a glimmer, and noon a purple glow,
And evening full of the linnet's wings.
I will arise and go now, for always night and day
I hear lake water lapping with low sounds by the shore;
While I stand on the roadway, or on the pavements grey,
I hear it in the deep heart's core.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:19 :: Vogl Anikó
