Az Óperenciás tengeren túlról jött jó humorú vendégem volt pár éve. Hatalmas beszélgetésekben idézgettük a tizenhét évesen kettészakított ifjúságunkat.
Tőlem egyenesen Erdélybe készült menni, mert tíz éves koráig ott élt szüleivel.
Apjának a még élő rokonait akarta felkutatni.
– Nem is azért megyek ám! Nem is sejted, hogy valójában miért – hunyorított hamiskásan.
– Ha elmondod…
– Persze. A birkáimért. Tíz éves koromban volt három birkám. Egyet nagyapámtól, kettőt pedig a nagybátyáimtól kaptam, és amikor 1949-ben visszajöttünk Magyarországra a nagyapámnál hagytam őket. Jószívű leszek, számoljuk csak azt, hogy minden évben mindegyiknek csak egy báránya lesz, második évükben ellenek csak és közben el is hullik néhány, meg a juhász is levág belőle. Számoljunk.
És a nagy matematikusom levezetett egy műveletet:
Évben birka bárány össz.:
49- 3 db – db = 3 db
50- 3 + 3 = 6 “
51- 6 + 3 = 9 “
52- 9 + 6 = 15 “
53- 15 + 9 = 24 “
54- 24 + 15 = 39 “
55- 39 + 24 = 63 “
56- 63 + 39 = 102 “
57- 102 + 63 = 165 “
58- 165 + 102 = 267 “
59- 267 + 165 = 432 ” (az els? tíz év alatt.)
60- 432 + 267 = 699 “
61- 699 + 432 = 1131 “
62- 1.131 + 699 = 2830 “
63- 2.830 + 1131 = 3961 “
64- 3.961 + 2830 = 6791 “
65- 6.791 + 3961 = 10.752 “
66- 10.752 + 6791 = 17.543 ”
67- 17.543 + 10.752 = 28.295 ”
68- 28.295 + 17.543 = 42.838 “
69- 42.838 + 28.295 = 74.133 ” ( második tíz év)
70- 74.133 + 42.838 = 119.971 “
71- 119.971 + 74.133 = 194.104 “
72- 194.104 + 119.971 = 314.075 “
73- 314.075 + 194.104 = 508.179 “
74- 508.179 + 314.075 = 822.254 “
75- 822.254 + 508.179 = 1.330.433 “
76- 1.330.433 + 822.254 = 2.152.687 “
77- 2.152.687 + 1.330.433 = 3.483.120 “
78- 3.483.120 + 2.152.687 = 5.635.580 “
79- 5.635.580 + 3.483.120 = 9.118.927 ” (harmadik tíz év)
Rémülten állt meg.
– Majdnem 10 millió birka alig több, mint fele időre? Na, ennyit épp elég lesz terelgetni Kanadáig. Most terelőjuhászokat kell keresnem… jössz? – nézett rám elfolytott nevetéssel.
Na, erre én nem vállalkoztam. Inkább maradtam a Faiskola utcában! Ő pedig elindult bejárni gyermekkora “Erdélyországát”.
*
Gyalakután leszállt a buszról és nagy biztonsággal vitte lába a régi ház felé. Minden pontosan ott és olyan volt, mint régen, csak sokkal-sokkal kisebb. Kisebb a tér, az utca, a ház és mégkisebb a görbe hátú öregasszony, aki a kerítésnél hajolgatott egy árva kecske mellett és millió ráncával a dajkája arcát fedte el. A néne felnézett az érkező idegen méretes termetére, összehúzta a szemét és kedvesen, de valami gyanakvással kérdezte meg:
– Maga riporter? – mutatott a kamerára.
– Csak le akarom fényképezni, ha megengedi, hogy kivihessem Kanadába megmutatni…
– Te vagy az, te gyerek? – igazolta magának az első pillantás gyanúját és eltűnt unokaöccse hatalmas ölelésében.
Megvendégelte az ötvenkét évvel ezelőtt eleresztett kedvencét és útravalónak egy pillepalackba zárt itókát nyomott a kezébe.
– Nincs már csak ez az egy kecském, ez ad tejecskét a puliszkához, meg aztán volt unokatestvérednek az utolsó, háromlábú birkája, elkapta a szerencsétlent a farkas, azt vágtuk le az ünnepre. Vidd el ezt a kis házi páleszt, jól jön az majd, reggelente én is bekapok egy-egy pohárkával, az ad erőt, nincs is semmi nyavalyám.
Visszatérve a marosvásárhelyi szállodába, lecsavarta a műanyag kupakot. Szusszant egy nagyot és sisteregve szállt ki a méregerős szesz füstje, mint a kacagó, kiszabaduló szellem a hegyek fölé.
Legutóbbi módosítás: 2015.11.26. @ 12:44 :: Pápay Aranka
