Én ember leszek!
S kövezzetek,
Vagy nevessetek
Ha megvetlek
Te lapos föld,
Mi belém kerekedett.
S e félkör
Alakú homlok,
Mi egésszel ér föl,
Kört formál majdan
A lapos élet ráncain,
S lehullnak láncaim.
Új eget csihol
A hold,
S a rácsaholt
Ebek között
Nem lelek
Majd véres harapást.
Ha majd ebédet kongat az üres gyomor,
S mint a macska úgy dorombol,
Néhány morzsáért,
Ételre tán csak a fejben lel.
Üres gyomor de teli fej.
Akkor hullajts ég;
Akkor hullajts ég
Örökkenyeret.
S ha majd, mint a megfejt tehén t?gye
Oly mell után kap a kéz,
S ha majd a pályaudvarok koszos földje
Lassú rothadással emészt,
Ha majd a zabált szemét
Felböfögi a régi emlékeket,
Akkor nyújts felém;
Akkor nyújts felém
Áldott remény
Kezet.
Ha majd koszos körmömet rágva,
Sárban ülve, tétovázva
Várom a naplementét,
Egyetlen örömöm,
Akkor nézz felém;
Akkor nézz felém
Öröm.
Ha majd vas vödörbe rakok lángot,
S így aluszok téli álmot,
Mint a morcos medve,
Barlangjába eltemetve
Várom a kikeletet,
Akkor bújj hozzám;
Akkor bújj hozzám
Szeretet.
Ha majd áll a három kereszt,
S középre engem feszítenek,
Bordáim között kilóg a hús,
S ajkamat nyaldossa az ecet,
Tedd fejemre;
Tedd fejemre
A babérkoszorút.
Ha majd nevem alatt szent légiók lebegnek,
S hányt hulla halmot kiált a kifosztott nemzet,
S csak így neveznek:
Halálmaraton.
Üres gyomorral, s teli fejjel,
Tágra nyílt, síró szemmel,
Tekints végig;
Tekints végig
Magadon,
Ember.
2006. november. 23
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Kastély Máté