Tévedni érzem
a hajnali magányból
fel-felbukkanó
s?r? szomorúságot.
Buta és nem figyel rád.
***
Azt mosolyogd el,
milyen az ébren ér?
hajnal csendjében
szemnyitásnyira fekv?,
alvó kedvesed arca!
***
Mihaszna tükröm!
Angyalarcod felejted
itt nekem, Kedves,
s nem ?rzi meg tovább, mint
lépteid hangját a k?.
***
Ha írok neked
– egészen egyszer?en
követve téged,
ahogy meztelen ölelsz -,
p?re szavakkal szólok.
***
Mikor máshol vagy,
csak messzi ég lehetek
csillagtalanul.
Üres, mély távolokban
bolyongok jég-ködökkel.
***
Lelkem madara
édes szavad, mint tiszta
búzát, úgy eszi.
Lélegzetedben repül
szemed vizei fölött.
***
Nevetésedb?l
patak, vízesés csobog.
Partjára ülök,
s a végtelen tengerek
nyugalmát érzem belül.
***
Egy ölelésben
h?vös-forró indákkal
megkapaszkodlak,
lélek benned lombot bont,
vágyad fájává válok.
***
Gyertyáink fénye
táncol arcodon kicsit
lobogva lüktet
vörös-fekete tangót
veled a vér és a láng.
***
Nem lehet csak úgy
a szerelem angyalát
körülgondolni.
Ha nem mellettem alszik,
éjjel fölöttem köröz.
