Böröczki Mihály - Mityka : JÚNIUS ESŐSZELE

2019.06.05. Böröczki Mihály - Mityka Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Sötét felhőket dajdigált az ég,

még kivillantva trónusult a kék,

s napsugár, mint vad lézernyaláb,

áthasogatta szürke vászonát,

s egy elnyújtózott pillanat alatt,

mint üldözött, úgy szökött meg a Nap,

s a Balaton, a búvó tetszhalott,

fölfodrozódó hullámba csapott,

és fújt, dörejlett, s mint egy büszke nő,

eláztatta a vizet az eső.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:57 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.