Úgy fakulsz fiókomban,
mint elfeledett pillanat
az id? savbamart markolatján
homályosult rubink?, vagy gyémánt.
Hevered a dobozban némán
dohszaggal bélelt csönded,
hátha valaki egyszer csönget,
vagy megrázza a házad
fényb?l rakja újra mázad,
hogy lássa aki még nem látott,
nem érzett, nem szaglászott
hasonló, villó kecsességet,
nem tudja milyen hogyha éget
szívébe gyöngyös részegséget,
hasába mézes mulatságot!
Nem érti, ki nem vágott
asztalkába rejtett veretes
éleddel legbecsesebb magából
egy hulló darabot!
Legutóbbi módosítás: 2008.04.11. @ 05:52 :: Kerekesné Varga Veronika
