Megint úgy bámulsz rám
és egy vállrándítással üzened;
volt ez így már sokszor,
én csak sóhajtsak mélyeket.
Mintha ettől minden megoldódna,
te nézel – én zokogok,
a hangod is gúnyosan hallik,
„ne szívass már, Édes,
ez valami asszonydolog?”.
Nekem meg alig marad levegőm
mire ráébredsz,
hogy ide nem szavak kellenek;
ekkor magadhoz húzol –
egy perc… látod..
már a karodban pihegek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:57 :: Kiss-Teleki Rita