Nem érdekelt a ház, gondoltam, úgyis gyűlölni fogom. Minden házat gyűlölni fogok, amiben együtt kell vele léteznem. Ő mindig, mindenhol ott van. A pofon a folyosó kanyarban csattan a legnagyobbat, ahol váratlanul ér.
Erőn felül rohantam, és ahogy fáradtam, már egyre inkább csak lépegettem, aztán megfordultam. Nem követett. A ház innen már csak apró kockának tűnt, apró narancssárga ablaknégyzetekkel. Csend volt, a mérhetetlen némaságba ziháltam tüdőm legmélyebb lélegzetét is, aztán összeestem. A hóban fekve bámultam a testem fölé magasodó, hatalmas teliholdat; hát, előbújt végre.
Bárcsak rám zuhanna! – kívántam, és behunytam a szemem. Készen álltam a hold általi halálra. Amikor légzésem ismét elcsendesült, lépéseket hallottam meg a távolból. Nem anyám volt. Megismerem a járását, valószínűleg a szagát is kilométerekről. Kinyitottam a szemem és úgy tűnt, mintha a hold mosolyogna rám, semmi jelét nem mutatta, hogy meg akarna ölni. Bántam és egyben meg is nyugodtam. Újra lehunytam a szemem, pihegve vártam, hogy a bátyám ideérjen, a vállára vegyen és visszacipeljen valami melegebb helyre. Fázni kezdtem, de nagyon.
A hóropogás egyre hangosodott, majd közvetlenül a testem mellett ért véget. A lépések megtorpantak. Kinyitottam a szemem. A hold egy szeletét arca és vállai sötét árnyként takarták el. Egyikőnk sem mozdult.
– Hé, királylány, nincsen baj? – kérdezte végül ő, aki nem a bátyám volt.
A ténytől nagyon megijedtem. Egyáltalán nem számítottam idegenre. Az arcomról a fagy nagyon hamar leolvadt a szégyenérzet forró vörösségétől. Igyekeztem felállni, de a lábaim teljesen elgémberedtek a hidegtől.
– Nincsen – válaszoltam azonnal, de felállni nem sikerült. A seggem nagyot huppant a hóban.
Ő kinevetett, majd utánam nyúlt és talpra állított. Megszédültem karja hihetetlen erejétől. Azt kívántam, bárcsak megnyílna alattam a föld és azonnal elnyelne a pokol – ha már a hold nem volt kegyes összezúzni –, mit sem törődtem többé a beégésemmel, amikor a holdfény végre láthatóvá tette arcát. Azonnal beleszerettem.
Tizenöt éves voltam akkor. Előző nap Leonardo DiCaprio-ba voltam szerelmes, ma őbelé, holnap pedig valószínűleg valami gagyi pop-sztárba leszek. De halálosan!
– Minden oké? – kérdezte még mindig inkább nevetve, mint mosolyogva.
– Igen, képzeld, miért ne lenne?! – kaffogtam, mert kezdett iszonyúan idegesíteni, hogy én vagyok a röhögés tárgya.
– Hát, csak mert repkednek a mínuszok, neked meg fürdeni támad kedved, vagy nem tudom, miért heverészel itt a hóban?! – kérdezte, miközben zsebéből cigit és öngyújtót vett elő.
Rágyújtott. Megbabonázva néztem a dohányzás művészetét, és abban a pillanatban döntöttem el, hogy ha belé nem is, a dohányzásba örökké szerelmes leszek!
– És a sérülésed sem mellékes – lökte oda.
Akkor jutott eszembe a szám. Úristen! Mindkét kezemet az arcom elé húztam, megfordultam, és sietni kezdtem a házunk felé. Nem volt túl okos ötlet, bevallom, ugyanis semmit nem láttam, így a bátyámat sem, aki épp akkor ért oda hozzánk. Nekirohantam, és újra a földön találtam magam, így ismét én lettem a vihogás tárgya.
– Norci, Anya komolyan mondta, hogy szomszédaink vannak… Nem kellene magántulajdont sértened – korholt le a bátyám.
– Norci?! – kérdeztem vissza ízlelgetve az új becenevemet.
– A kishúgod? – kérdezett hirtelen közbe a fiú, és az arcom lilára váltott a dühtől a „kis” jelző miatt. A bátyám bólintott.
– És nem tudja a saját nevét?
Lila arccal, fröcsögve fordultam felé.
– Nekem nincs nevem! – közöltem, majd igyekeztem otthagyni őket.
– Ú, királylány, orvos látott már? – kiabálta utánam.
– Képzeld, a bátyám az! – fordultam felé dicsekedve, mire a bátyámhoz lépett, és elismerően kezet fogott vele.
– Gratulálok akkor, nekem még van egy évem – mondta, majd eldobta a csikket és bemutatkozott. A bátyám torkán akadt a szó.
– Ádámnak hívják – segítettem ki, mire a fiú összevont szemöldökkel nézett egyikünkről a másikunkra.
– Elég furák vagytok a saját neveitek tekintetében… – mondta végül.
– Igazából nekem is van még egy évem – hadarta a bátyám. – És szóval elég kemény napunk volt, vissza kell mennünk a házba – szabadkozott.
– Siessetek, királylány így is fix, hogy tüdőgyulladást kap – mondta, majd ő is hazafele kezdett hátrálni.
– Az kizárt! – vágtam vissza, és köszönés nélkül sarkon fordultam.
Lovasz Evi : NORA – I. Rész – 1./2 Téli telihold
Hasonló írások
Édesanyám is volt nékem … (1)
Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]
Rendőrapuk árnyékában 3.
Nyomtatás Előzmények. Miközben öt fiatalt (kettejük rendőrcsemete) a véletlen s a kamaszkori lázadás hoz össze, Udvarhely drámai események színhelyévé válik. Kovács András nyugalmazott erdész kutyasétáltatás közben egy kamaszlány hullájára bukkan. Sajnos a zápor minden nyomot elmosott… 1. Az első nyomok [… Tovább]
Rendőrapuk árnyékában. 2
Nyomtatás Előzmények: Udvarhely csendes kisváros. Nyugodtan éli mindenki az életét, felnőtt és fiatal egyaránt. Az utóbbiak ott sem épp a szülői előírások szerint. Egyik nap öt fiatalt pont e szabályok közös megszegése hoz össze, és a kellemesen eltöltött délután barátságot [… Tovább]
Rendőrapuk árnyékában 1. Mindenki pácban
Nyomtatás Szőcs Ádám egy mappával a hóna alatt lépett ki tanára kapuján. Nem volt soha kedvence a matek. Bár Jakab Emese tanárnő erőfeszítései nyomán ragadt rá egy és más, látványos áttörést nem tudott vele elérni a matek-utálat mocsarából való kitörés [… Tovább]
A tízéves találkozó (Új fiú költözött az utcába … / részlet)
Nyomtatás A levélváltáson kívül más kapcsolata nem volt Gyárfásnak a civil világgal, hiszen az eltávozások alkalmával csak a városba mehettek ki egy-egy fél napra. Sokáig Sanyi barátjával sem találkozott, csak tova a tízéves érettségi találkozón. Emlékezetes találkozó volt az a [… Tovább]
Olé, olé …(naplójegyzet 1989 december)
Nyomtatás A vonat száguldott kijelölt útján, közben itt-ott megállt a nagyobb városok állomásain. Néhányan leszálltak, helyükbe mások jöttek. Az újonnan érkezettek újabb híreket hoztak. Hírmorzsákat. Ahogy újabb és újabb felszállók csatlakoztak az többi utashoz, úgy sokasodtak a hírmorzsák. Sokasodtak, növekedtek, [… Tovább]
Az otthon hagyott kedves (Új fiú költözött az utcába… / részlet)
Nyomtatás Gréti, az otthon hagyott kedves az a piros hajszalagos kislány volt, akit még az elemi iskolában ismert meg. A középiskolai évek alatt sokszor összefutottak egymással az udvaron, a folyosón vagy az önképzőkörön. A szüleit is ismerte. Tudta, hogy [… Tovább]
Minden csavar, minden zár … (Új fiú költözött az utcába /részlet)
Nyomtatás Szép gimnáziumi éveik véget értek, Gyárfás nem követte barátját a továbbtanulásban, inkább beállt akrobatának az éppen náluk időző cirkuszhoz. Mire azonban belelendült volna a cirkuszi életbe, megkapta a katonai behívóját. Egykedvűen fogatta, később pedig magát a bakaéletet [… Tovább]
A tornakör
Nyomtatás (a „mi mennyi” folytatása) Gyárfás más pályán mozgott. Nem volt sem matek zseni, sem semmilyen zseni, csak egy élénk eszű, vidám fickó, akinek nagy szíve van és minden igazságtalanságra érzékeny, aki segítőkész és módfelett ragaszkodik csodabogár barátjához, Szekeres Sanyihoz. [… Tovább]
2058 – Menekülés Édenből – I.
Nyomtatás Petert a konyhai óra ciripelése zökkentette ki a merengésből, de továbbra is mozdulatlanul ült az asztalnál, és közönyösön bámulta az egymás után bekapcsoló gépeket. A helyiséget tompa zümmögés töltötte meg, ami úgy hatott, mintha a szomszéd szobában egy egész [… Tovább]