Óh, gyermekkorom rozsdabarna sziklaszirtje,
benned volt a megsemmisülés reménye,
lajtorjámon égbe léphettem volna,
nem lennék most kígyók martaléka.
Fogva tart lombos fák parfümillata,
halk blues dallama duruzsol alatta,
ajkamról elfogy negédes mosolyom,
rézangyalát az életnek, fuldoklom!
Mint terrakotta cserép díszelgek magamnak,
fáj már az élet, többé nem zavarlak,
lezárja testemet csipkés szemfedél,
nem ér az többet, mint kopott csatornafedél.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Magdus Melinda